1. fejezet
2005.02.23. 16:23
- s akkor megfogta a kezem, meg megcskolt… de aztn sajnos felbredtem. - H, ht ez nagyon rdekes – mondtam kicsit unottan, ugyanis erre igazn nem lehetett semmit sem mondani. Egsz nap errl az unalmas lmrl beszlt, mr kezdett az idegeimre menni, mikor mr nyolcadszorra meslte el, gyhogy fellltam, s kimentem a folyosra.
A mellettem elhalad tanrok szrs szemmel nztek rm. Csak tudnm mirt, pedig most tnyleg nem tettem semmit. s remnyeim szerint nem pletyklt valaki rlam megint hlyesgeket, hogy aztn mg tbben utljanak.
Te j g! – gondoltam magamban, amikor Robi, a nekem tetsz fi elhaladt mellettem. Mr kt ve, tretlenl rajongok rte, csak ezt valamirt nem hajland szrevenni. Valentin napon rtam neki, hogy van egy titkos rajongja az n szemlyemben, persze nevet nem rtam.
Na mindegy, gy se sokra jutottam.
Sajnos becsengettek, mehettem rajz rra. Szabad tma volt a rajzolsnl, gyht rajzoltam egy hatalmas, sszetrt szvet. Hamar kszen lettem vele, az ra tovbbi rszben csak vonalakat hzogattam a lap msik oldalra. A kvetkez ra elmaradt, gy nhny osztlytrsammal (akik nem mentek haza) az osztlyban maradtunk. Erre az idre is talltam elfoglaltsgot, mghozz a padkarcolst. De hirtelen valami teljesen ms valami terelte el a figyelmem. Robi benyitott az osztlyunkba, hogy keresi a matektanrt, mindenhol megnzte, de mivel a mi osztlyfnknk, minket krt meg, hogy segtsnk neki. Persze rgtn kaptam az akalmat, felpattantam, s elksrtem a tanrhoz. t kzben jkat beszlgettnk, ha lehet r mondani. De szmomra rm volt, hogy hozzmszlt. - Kszi, hogy elksrsz… Igazbl nem szmtottam, hogy Te fogsz jnni. - Ha ilyen nagy baj, kihvok valaki mst… - indultam is volna, de karon fogott, visszahzott, st egszen egy kis eldugott helyig vonszolt, aztn suttogva kezdett el velem beszlni. - Tudod, nem a matektanrt kerestem, hanem tged! Nekem mg lesz rm, most nincs id megbeszlni, de ha megvrsz, akkor gyere a patak menti ton! – azzal elviharzott. Semmi kszns, vagy valami… Ennek ellenre, nan, hogy megvrom!
|